Érdekel a falmászás? Esetleg kezdő falmászó vagy? Szeretnéd megmászni a Monte Viso-t, Zsigmondyspitze-t, esetleg a Dolomitok rejtett gyöngyszemeire vagy kíváncsi, de nem vagy biztos benne, hogy alkalmas vagy-e rá?

Próbáld ki velünk, milyen igazi sziklát mászni!

Gyere ki Csobánkára és mássz egy jót! Visszük a felszerelést és biztosítunk Téged! Nagyon könnyű, közepes és nehéz utakban is kipróbálhatod magadat.

Kiket várunk?

Bárkit, akit érdekel, milyen a szabadban, a gyönyörű erdőben tölteni a szabadidőt, ráadásul aktívan...

Akkor is várunk, ha tetszenek a sziklamászó tanfolyamaink, esetleg hegymászó programjaink, de nem tudod biztosan, alkalmas vagy-e rájuk! Megismerkedhetsz velünk is személyesen.

Időpont: 2013. május 29-én (szerdán) 16:00 - 21:00 között.

Helyszín: Csobánka, Oszoly

Programunk ingyenes.

Reméljük sosem kerülsz bajba a hegyek között! Egy jól felkészült hegymászó azonban tudja, mit kell tennie, ha mégis gond van.

Összegyűjtöttük neked a legfontosabb tudnivalókat, melyek vészhelyzetben sokat segíthetnek. Nyomtasd ki és - lehetőleg vízhatlan tokban - tedd a zsebedbe vagy a hátizsákodba, és ments el belőle egy példányt az okostelefonodba is! Küldd el a barátaidnak, túra- és mászótársaidnak is!

Fontos, hogy mindig legyen érvényes balesetbiztosításod, hiszen egy esetleges hegyimentés milliós nagyságrendű költség, és az utólagos orvosi ellátást sem adják ingyen! Légy tisztában azzal is, hogy balesetbiztosításod mire és milyen összegben terjed ki!

Mindezek persze nem helyettesítik a megfelelő fizikai és technikai felkészülést, a jól megválasztott túracélpontot, útitársakat, felszerelést! Ha úgy tervezed, rendszeresen szeretnél önállóan is hegyet mászni, hegyekben túrázni, fontold meg, hogy nem kellene-e elvégezned hozzá megfelelő tanfolyamokat, amelyekkel technikailag is felkészültté válsz!

Töltsd le Alpesi Vészhelyzet Kisokosunkat »

További tippek és trükkök »

Az 1700-as évek végén megbolydult Európa hegymászó társadalma. A Nyugati-Alpok legmagasabb csúcsa, a Mont Blanc meghódítása új lendületet és motivációt adott további csúcsok feltérképezésére és meghódítására egyaránt. A Glöckner Mons (mai nevén Grossglockner, 3797m) és az Orteles (mai nevén Ortler vagy Ortles, 3905m) csúcsait emberi láb nem érintette addig.

Salm-Reifferscheidt herceg a két keleti hegyóriást veszi célba, hiszen ha a nyugati nagy csúcsokat sikerült meghódítani, akkor nekik, az Osztrák-Magyar-Monarchia arisztokráciájának kutya kötelessége a saját országuk területén húzódó csúcsokat megmászniuk. Ez azonban költséges vállalkozás. Habsburg János főherceg, akit a nép Erzherzog Johann-nak hív és aki maga is nagy rajongója volt a hegyeknek bőkezű mecénásnak bizonyul, így az expedícióknak semmi akadálya nincs tovább.

Így esett, hogy 1800. július 28-án a Grossglockner, majd 1804. szeptember 27-én az Ortler csúcsán először állt ember.

De kicsit előreszaladtunk a sztoriban.

Hogyan is jutott fel az Ortler első megmászója?

Habsburg János főherceg, azaz Erzherzog Johann-unk megbízta Gebhard nevű botanikusát, hogy indítson expedíciót az Ortler meghódítására. Toborozzon bátor férfiakat, akik megküzdenek a Monarchia legmagasabb csúcsával.  Voltak ugyan jelentkezők, de leginkább arra pályáztak, hogy Gebhard doktortól a feladattal járó pénzt tudják kicsikarni a lehető legkisebb energiabefektetéssel. 2 év telt el a semmivel... (ilyen munkahelyet szeretnék én is! :-) ) Majd egyszer csak egy köpcös ember lépett Gebhard házába és azt mondta:

- Azt hiszem, tiszt úr, én meg tudnám ragadni a csúcs üstökét!

- És mit kér vállalkozásáért cserébe?

- Negyed liter bort. A többiről meg beszélünk, ha visszatértem.

A különös ember Josele volt, tisztességes nevén Josef Pichler, akit orvvadászként tartottak számon a környéken.

Gebhard kételkedett benne, hogy pont ez az ember fog sikerrel járni, de mivel negyed liter borába került az üzlet, elfogadta Josele ajánlatát, aki két zillertal-i cimborájával indultak útnak Trafoi-ból és 1804. szeptember 27-én 11 óra tájékán elérték az Ortler csúcsát.

Gebhard azonnal sürgönyzött Erzherzog Johann-nak, aki – bármennyire is szerette volna – sajnos nem tudott azonnal Trafoi-ba rohanni, mert Napóleon és a háborúi kellő egyéb irányú elfoglaltságot nyújtottak neki.

A helyiek jó szokás szerint persze kételkedtek Josele sikerében, aki ezen felbuzdulva vásárolt 5 méter sárga és fekete vásznat, majd másnap a csúcson felaggatta hegymászó botjára és meglebegtette.

Következő napon a helyiek arra hivatkoztak, hogy a felhőktől nem látták az akciót. Josele türelmes és kitartó ember volt. Ezúttal tüzifát vitt magával a csúcsra és harmadik ottléte során, miután a nap lement, tüzet rakott odafent.

Következő évben Gebhard is felmászott Josele vezetésével...

Tűzrakásra ugyan nem bíztatunk, de ha a sztorinkon felbuzdulva az Ortler csúcsán szívesen meglengetnéd a sálad a Piz Bernina vagy a Dolomitok felé, velünk biztonságosan feljuthatsz az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb pontjára.

Mielőtt pakolni kezdenél, első lépésként nézd meg ezt!

Tudtad, hogy az 1800-as évek második felében volt egy magyar származású hegymászó, aki több száz utat mászott meg az Alpokban?

Ő Zsigmondy Emil volt, aki 1861. augusztus 11-én született és hitvallása volt, hogy a hegymászás jellem nevelő hatású. Zsigmondy a vezető nélküli hegymászás úttörőjeként megalkotta az Alpok Veszélyei (Die Gefahren der Alpen) c. könyvét, amely az első hegymászó oktatókönyvnek is felfogható.

Zsigmondy 15 évesen, másfél évvel fiatalabb öccsével, Ottóval és a salzburg-i tornatanárral, Purtschel-lel kezdte üstökösként ívelő  hegymászó pályafutását. Sajnos a francia Matterhorn-ként (Cervin Nationale) ismert Meije azonban fiatalon, 24 évesen ragadta el Emilt.

Több kegyeleti hely is őrzi emlékét, hiszen a Meije tövében fekvő Saint Christophe falucskában található síremléke, a Zillertal-ban található a Zsigmondyspitze, melyet 1879-ben bátyjával kettesben másztak meg elsőként, valamint a pilisi Vaskapun található emléktábla, melyet minden szeptemberben megkoszorúz a magyar hegymászó társadalom.

Zsigmondy élete során olyan komoly helyeken mászott, mint pl.

- a Delago-torony a Vajolett tornyokon való átkelés,

- a Giuglia di Brenta,

- a Dolomitok legmagasabb hegyének, a Marmolada-nak a déli falon való feljutása,

- az Ortler (Ortles) a Marlt-gerincen át,

- a Bernina a Scharte-n át,

- a Matterhorn, a Zmutt gerincen keresztül,

- a Täschhorn, a Teufelsgrat-on keresztül.

"A cél - az út"

1879. július 24-én a ziller-völgyi Matterhorn-ként emlegetett, addig még érintetlen Feldkopf (a mai Zsigmondyspitze eredeti neve) felé vette az irányt Emil és Ottó. A csúcs méltán vetekedhet szépségben a svájci Matterhorn-nal. A két fiú szerette a kihívásokat, ezért mindig a lehető legrövidebb (=legmeredekebb) úton szeretett feljutni egy-egy csúcs tetejére. A Feldkopf-ot északi irányból közelítették meg és küzdelmes munka árán jutottak fel rajta. "Mily gyönyörűséges érzés lett úrrá rajtunk" - írja Zsigmondy - "Sikerült az, amiben alig mertünk reménykedni: a zillervölgyi háromezresek legnehezebbike, a Feldkopf kapitulált."

Kőemléket állítottak a csúcson, melyben - a kor hegymászó hagyományai szerint - kis gyógyszeres üvegbe zárva saját névjegyüket helyezték el.

Zsigmondy Emil emlékének tiszteletére mi is ellátogatunk a Zsigmondy-csúcsra. A sziklamászással tarkított magashegyi túra nem csak a magyar kötődés miatt kedves a szívünknek: a viszonylag ritkán látogatott, impozáns 3087m  magas csúcs megmászása a korabeli alpinizmus hangulatát idézi (pl. az egyedülállóan korhű Berlinerhütte), és változatos mászótechnikai finomságokat (traverzálás, ereszkedés) kínál.

Ha van kedved, tarts velünk!